Tánctörténet

Az ősközösségeknél a tánc speciális munkatevékenységnek számított, ezért bizonyos értelemben vezető szerepet vívott ki a művészetek történelmi fejlődésének kezdetén. Ezt azzal érte el, hogy a munkatevékenységhez szükséges fizikai feltételek mellett a közösség pszichikai feltételeit is megteremtette Céljában azonosult a tényleges munkával, mindenkinek érdekében állt az elvégzése és ehhez mindenkinek meg volt a megfelelő munkaeszköze is, vagyis a saját teste és mozdulatai.

Az átalakulás alapja a ritmus létezésének és fontosságának felismerése lehetett. Minden olyan mozgásformát, amely ritmikus, hajlandóak vagyunk táncnak nevezni; tehát bármifajta táncról akkor beszélhetünk, ha van ritmus és van egy ritmusra mozgó test, legyen az emberé vagy állaté. Az állatok felülmúlhatatlanul lenyűgöző mozdulatai, melyeket csábtáncaikban tesznek, ősidők óta az emberiség táncalkotó fantáziájának megindítói.

Az őskorban a ritmikus tánctevékenység nagyon fontos szerepet töltött be az ősember és a törzs életében. Szorosan kapcsolódott a varázslathoz és a mágiához de életük minden területét és szakaszát áthatotta. Tánc nélkül szinte elképzelhetetlen volt a mindennapi életük:

  • táncoltak, ha vadászni mentek, vagy ha onnan visszatértek;
  • táncoltak, hogy bő legyen a termés;
  • táncoltak, ha valaki megbetegedett és gyógyulását szerették volna;
  • táncoltak, ha valami öröm vagy bánat érte őket.

 

Forrás:

http://www.vermontdancecollective.com/historical_feets.html

Create a free website or blog at WordPress.com.

Up ↑

%d bloggers like this: