Modern tánc

A XX. század elején radikális változások kezdődtek a táncéletben: megjelent a modern tánc. Ez lényegében szakított a balett minden hagyományával, elutasította a többnyire tündérmeséken alapuló történeteket és kecses, kifinomult mozgást. Elsődleges célja az volt, hogy megvalósítsa a kifejezés teljes szabadságát. Az amerikai Isodora Duncan – e törekvések elismert tolmácsolója – mezítláb, libegő, könnyű leplekben táncolt. Tehetsége és izgató személyisége életében sokakat vonzott, közönsége rajongva ünnepelte, míg 1927-ben egy tragikus baleset véget nem vetett életének. Maradandó hatású iskolát azonban nem teremtett. A szintén amerikai Martha Graham viszont éppen arról nevezetes, hogy hosszú élete során a klasszikus balettől teljesen eltérő, független és elismert műfajjá fejlesztette a modern táncot.

Martha Grahamet a modern tánc legkiválóbb koreográfusaként tartják számon. 1991-ben 96 éves korában hunyt el Témáit az amerikai történelem legendáiból és eseményeiből merítette, s a balettben addig ismeretlen lélektani erővel telítette meg táncait. A szélsőségesen változó, hullámzó érzelmeket például olyan szokatlan testmozgásokkal érzékeltette, amelyeket a balettrajongók egyenesen visszataszítónak láttak. A táncosok testén vonagló rángások futottak végig, lekuporodtak, olykor a színpadra zuhantak. Mindez bizony nagyon is ellenkezett a klasszikus balett – táncosok könnyed, légies stílusával.

A modern tánc sok művelője közül valószínűleg az amerikai Merce Cunningham volt legnagyobb hatással a műfajra. Az absztrakt tánc új formáit alakította ki, tagadta azt, hogy a tánccal valami mást, szavakra lefordítható mondanivalót kellene kifejeznie, nem játszott el történetet, pompás díszletekre sem volt szüksége. Csak “tiszta” táncot akart alkotni, néha zenére, néha zene nélkül. Olykor a zene – bár a tánccal egyidejűleg szólt -, még ritmikailag sem tartozott hozzá, az előadások teljesen független része volt. A többi művészeti ághoz hasonlóan a táncban is megjelentek radikális, posztmodern irányzatok, de a balett még napjainkban is nagyobb számú közönséget vonz, mint a modern tánc.

 

Forrás:

http://www.tancterem.gportal.hu/gindex.php?pg=5044594https://www.nytimes.com/2016/05/07/arts/dance/what-comes-next-for-cuban-modern-dance.html?_r=0

 

 

Hip hop

A hip hop egy életstílus, ami magában foglal megannyi dolgot, például a zenét (rap), az öltözködést, a szlenget. A hiphop az Egyesült Államokból, Bronxból indult.

A hip hop alkotások témája, hangulata, a műfaj bármelyik területén laza, határozott, agresszív, néhol bolondos.

A hiphop gyökerei a nyugat-afrikai és afro-amerikai zenére vezethetők vissza.

A stílus témája a legkülönbözőbb, de általában a szabadság, a szeretet, a harc, az önmagad megvalósítása, a feltörés (minden értelemben) köré szövik laza, néha agresszív, bolondos ám határozott stílusban. Ez annak köszönhető, hogy kialakulása egészen fekete bőrűek elnyomásáig vezethető vissza. Így 1970-es évek elején, Bornx városnegyedében alakult ki ez az irányzat és az ehhez kapcsolódó tán stílus is.

A hip-hop szó jelentése „mindenféle”. Ez is érzékelteti, hogy a hip-hop tánc egy modern, dinamikus, újszerű mozgáskultúrával rendelkező tánc, amelyben többféle hagyományosan kialakult táncstílus ötvözhető.

Folyamatosan lépést tart a legújabb és legmodernebb zenei stílusokkal, így tulajdonképpen folyamatosan újabb és újabb stílusok, irányzatok alakulnak ki.Felsorolni sem tudnánk, milyen irányzatai vannak. Régen még kifulladt 10-12 kategóriában, mára már több száz stílust feljegyeztek.

 

Forrás:

http://moderntanc.hu/tanciranyzatok-hip-hop/

Klasszikus balett

A balett a színpadi tánc egy formája, mely a mozgás, a mimika valamint a zene kifejezőeszközeivel mutat be egy adott drámai cselekményt.

A klasszikus balett a leghivatalosabb balett stílus, mivel ragaszkodik a hagyományos balett technikákhoz. Bár különböző típusai vannak kialakulásuk székhelye szerint, úgymint az orosz balett, a francia balett, vagy az olasz balett, az utóbbi két évszázad balett technikái Blasis tanítási módszerein alapulnak. A legismertebb balett stílusok; az Agrippina Vaganováról elvezett orosz Vaganova-módszer, az Enrico Cecchettiről elnevezett olasz Cecchetti-módszer, az August Bournonville-ről elnevezett dán módszer, a Balanchine technika, vagy a New York City Ballet módszere. Emellett még jelentős a londoni királyi balettiskola módszere, ami a híres Cechetti metodikát követi.

A klasszikus balett főbb ismertető jegyei a spicc-technika, a lábak kifelé forgatása, a nagy nyújtások, valamint a kecses, folyamatos, és precíz mozdulatok.

Bár a balett módszerei területenként változnak, a szabályok és a kifejezések megegyeznek világszerte, a különböző tréning változatok különböző esztétikai látványt nyújtanak. Például az orosz módszer jellemzői a nagy nyújtások, lábemelések és a dinamikus forgások, az olasz módszer pedig a gyors és bonyolult lábmunkáról ismert.

A balett egy fontos ismertetőjegye a lábak csípőből történő kifelé forgatása. Ezenkívül nagy hangsúlyt kap az alsó test és a központ megerősítése és tartása, mivel ezek a részek létfontosságúak főként a forgásoknál, a nagy lábemeléseknél, és a spicc-cipő használatánál.

A klasszikus balett a legtöbb tánc alapja, például a modern baletté, vagy akár a hip-hop-é is.

 

Forrás:

http://www.tanciskola.eu/index.php/2-nem-besorolt/64-klasszikus-balett

http://artnews.hu/2014/11/26/hogyha-a-hold-ra-fatylat-ereszt-lannya-valik-sirni-kezd-hattyuk-tava-a-moszkvai-varosi-balett-eloadasaban/

Néptánc

A magyar néptánc a magyar népművészet egyik ága, ének- vagy hangszerkísérettel előadott ritmikus mozdulatsor. Eredeti kultikus szerepén kívül lehet játékos, jelképes vagy szórakoztató jellegű.
Európa és ezen belül Magyarország legkorábbi néptáncai a középkorban kialakult körtáncok voltak. A magyar néptánc szabályozott egyéni és páros formái a 17. és 19. század között keletkeztek. A tánctípusok közül a botoló, a legényes és a karikázó a régebbi, míg például a csárdás és a verbunkos az újabb táncstílust képviseli.
A fiatalok sok élménnyel gazdagodhatnak a tánccal kapcsolatban; népdalokat, régi szokásokat, mesterségeket, helyeket és embereket ismerhetnek meg. A magyar néptánc gyakorlása, vagy csupán annak szeretete, mindenképpen egy speciális közösség tagjává emeli az embert. A táncosok kezdetben motívumokkal ismerkednek, majd ezek kapcsolódási rendjét sajátítják el az adott táncnyelv szerkezetének megfelelően. Az effajta tudás teszi lehetővé, hogy az a táncos, aki igencsak „jól beszéli” a tánc nyelvét, képes legyen közvetíteni ilyen formában a mondanivalóját; „beszélni a táncával”. Talán ez a legfontosabb dolog, amelyet egy igazi táncosnak el kell sajátítania.
A tánccal, a mozgással való beszéd, illetve önkifejezés lehetővé teszi azt (amit a falvakban és városi közösségekben már régen felfedeztek), hogy a puszta üzleti-, vagy munkakapcsolatok háttérbe szorításával előtérbe kerüljenek az emberi, baráti viszonyok. A modern magyar társadalom életében kitűnő lehetőséget nyújt az effajta kapcsolatteremtésre, az az országos táncház-mozgalom, mely elsősorban nemzeti értékeink megőrzésére és újjáélesztésre szerveződött.

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_n%C3%A9pt%C3%A1nc

http://www.nemzetitancszinhaz.hu/esemenynaptar/esemeny/156/201

Blog at WordPress.com.

Up ↑